Valószínűleg mindenkinek van otthon legalább egy tűzőgépe, vagy lapul egy az irodai fiókjában.
Az első tűzőgép megjelenését egyes információk szerint a 18. századra tehetjük, amely ugyancsak a rendszertelen iratok kezelésére szolgált a francia elitek között. Sok- sok évvel később, pontosabban 100 évvel később már a hétköznapi emberek körében is elérhetővé vált. A maira leginkább hajazó változatot, azaz a négyszögletes kapcsokat alkalmazó módszert, 1877-ben Henry R. Heyl dolgozta ki.
Ez egy olyan különleges szerkezet, melynek segítségével egymáshoz tudunk kapcsolni különböző vastagságú, puha papír anyagokat. Gondoltad volna, hogy néhány változatát a kárpitolásnál is használják? A tűzőgépeket általában fém, gumi, műanyag alapanyagok felhasználásával állítják elő. A szerkezet minden esetben fémből készül, ezzel növelve a tűzőgép élettartamát. Az ipari célra alkalmas tűzőgépek csakis kizárólag fémből készítik. A legtöbben csak előkapjuk és mit sem törődve egyszerűen összekapcsoljuk a kívánt iratokat, azonban ettől jóval többre is képes ez a kis mechanikus szerkezet.
A tűzőgépek többsége rendelkezik egy rejtett funkcióval is, amelyről eddig lehet nem tudtál. Ezen a tűzésre szolgáló kis eszközön található egy úgynevezett fémlapka, amely kapcsozáskor a felületébe vésett hornyok segítségével a szükséges irányba kényszeríti a kapocs két végét. Emellett a fémlapkán fellelhető még ezen kívül két bemélyedés, azaz négy bemélyedés található összesen a fémlapkán. Mire szolgál ez? A tűzőgép alján észrevehetünk egy rugós gombot, melynek benyomásával ez a fémlapka 180 fokban elfordítható. Ha így próbálunk meg összetűzni papírokat, akkor a kapocs szárai nem egymás felé hajlítódnak meg, hanem pont az ellenkező irányba. Tehát a tűzőgép nem csak összetűz lapokat, hanem fűzésre is alkalmazható.